Mindjárt az első bejegyzésünk felháborodást válthat ki egyesekben, hiszen a nyitva tartás helyesírása még talán egy frissnek számító téma, és a szokáskövető-megközelítéssel kardoskodhatunk amellett, hogy de bizony az különírandó.

És ez listánkon a szabályalkotás első vadhajtása. Merthogy a nyelv ugyebár egy közléskonverziós gépezet, melynek célja a közléstartalmat nyelvi közléssé alakítani, hogy a fogadó elméjében az eredetivel megegyező közléstartalom álljon össze, ilyenformán a nyelv működése nem demokratikus, hanem következetes, hiszen minden hasonló esetben ugyanazt a konverziót lehet és kell alkalmazni, ismétlem: következetesen.

Na de akkor hogyan lehetséges, hogy a létrehozást egybeírjuk, a nyitva tartást és a házhoz szállítást viszont külön-?

Miért is azonos a létrehozás esete a nyitvatartáséhoz és a házhozszállításéhoz?

(Immár szándékosan és az alábbiakban szakszerűen megindokoltan egybeírva őket.)

Mindháromra igaz, hogy nem szó szerint értendő, hanem egy elvont módon értelmezendő összetett fogalom:

1. A létrehozás azért írandó egybe, mert nem tényleges hozásművelet, ezzel összefüggésben nem létezik "létrevivés". Ez egy elvont fogalom. Azért nem létezik létrevivés, mert a létrehozás egy elvont fogalom. Ahogy a helyesírás is egy elvont fogalom, nem véletlenül nem helyes írás.
2. Csakhogy a nyitvatartás sem tényleges nyitva tartása valaminek, ugyanis egy üzlet akkor is lehet nyitva, ha az ajtaja csukva van, sőt akár zárva (pl. csak kaputelefon segítségével lehet bejutni egy egyébként: nyitvatartó ügyfélfogadó-helységbe). Ugyanígy egy üzlet ajtaja lehet nyitva akkor is, ha valójában: zárvatart, pl. tatarozási munkálatoknál. Tehát a nyitvatartás és zárvatartás elvont fogalmak, hasonlóan a létrehozáshoz. Egyik sem tényleges és szó szerinti formájában értelmezendő, és pontosan ezt az elvont jelleget és összetartozó szemantikai egységet hivatottak érzékeltetni a: szóösszetételek. A 
3. A házhozszállítás esete ugyanilyen. Valójában a kifejezés szemantikája nem ténylegesen házhoz történő szállítást takar, hanem egy kézbesítési szolgáltatás elvont logisztikai folyamatát és fogalmát. Jól mutatja ezt, hogy a házhozszállítás nevű szolgáltatást igénybe véve nem csak házhoz, de épülethez, felhőkarcolóhoz, raktárhoz, sőt akár egy leegyeztetett utcasarokhoz is szállíttathatjuk az árucikket, a művelet neve mégis: házhozszállítás. A kifejezés ellenőrzőpéldája (amelyben hibásnak, mert félreérthetőnek, nem egyértelműnek mutatkozik a kifejezés, esetünkben a különírt forma, így rámutatva arra, hogy a különírás helytelen) a "hétvégi házhoz szállítás". Tessék? Mármint most akkor hétvégi házhoz szállítják a terméket, vagy hétvégén történik a házhozszállítás? A szóösszetételek pontosan az ilyen kétértelműségek feloldása miatt jöttek létre a magyar nyelvben, jelzésül, hogy az adott fogalmi egység nem azonos a tagjainak összegével, a közléstartalom-kódoló gépezet működése így lesz megfelelő, mert így kódolja ténylegesen az eredeti közléstartalmat, és nem mást, tehát így nem változtat az eredeti közléstartalmon. 

Javaslom tehát a szabályalkotóknak a revíziót a nyelv mérnöki, tehát nyelvinformatikai megközelítésében.

Házi feladat: Indokoljuk meg, hogy miért egybeírandó a testreszabás!