A magyar nyelv gyönyörű, és egy csodálatos rendszer. Rendkívül pontosan kódolja a közlendőt, ami lehetővé teszi, hogy ha egy mondatnak egy része elvész, a maradék még mindig sok vagy akár elég információt is elég pontosan közöl ahhoz, hogy az eredeti közlés kikövetkeztethető legyen. A magyar nyelv ezért olyan, mint a hologram; ha ugyebár egy tárgy holografikus felvételéből levágunk egy darabot, ebben a darabban is láthatjuk az egész tárgyat, csak épp kisebb látószögből.
Ezt a teljesítményt a magyar nyelv szintaxisának köszönhetjük, tehát annak a módnak, ahogyan kódoljuk az információt. Elírt szintaxis pontatlanná teszi a közlést. A helyesírás lényege a helyes szintaxis; hogy pontosan azt közöljük és a lehető legegyértelműbben, amit közölni szeretnénk, és ne mást. Ezt a közléspontosságot leggyakrabban a szóösszetételek alkalmazásával tudjuk elérni, és az elhagyásukkal tudjuk megtörni. Jó példa erre a következő két mondat:
Az Apple vezető dizájnere interjút adott.
Az Apple-vezető dizájnere interjút adott.
A két mondat között mindössze egy kötőjel, tehát egy szóösszetétel a különbség. Az első állítás szerint Jony Ive adott interjút. A második állítás szerint egy (legalábbis ebben a mondatban) meg nem nevezett dizájner adott interjút, és az Tim Cook közvetlen alkalmazásában áll. Vélhetően Tim Cook egyetlen dizájnere, tehát vélhetően Tim Cooknak saját dizájnere van.
Persze ezek téves következtetések, és a tévedést a pontatlan helyesírás okozta. Némi logikázással – a valószínűtlenebb jelentés kizárásával – a második állításból is kikövetkeztethetjük az elsőt, ez azonban növeli az értelmezési időt, ami a gondolkodási folyamatok lassulásához vezet, tehát végeredményben rontja a hatékonyságát, ám a magyar nyelvnek köszönhetően a közlés tökéletes pontossággal kódolható.
Ebben a törekvésben meg lehet találni a magunk virtuozitását, és érdemes is, mert egy ilyen szinten kódoló közlésmód, amilyen a magyar nyelv, egy nagyon nagy kincs. Nincs még egy ilyen a Földön, nem is véletlen, hogy neves külföldi írók, nyelvészek, egyéb művészek nyilatkoztak a magyar nyelvről úgy, hogy azt egy remekműhöz hasonlították, nyelvészek kifinomult alkotásaként aposztrofálták. Nagyon fontos, hogy ezt ne tekintsük magyarkodásnak. Ez pusztán egy tárgyilagos, nyelvinformatikai megállapítás.
A magyar nyelv a közléskódolás terén elképesztő pontosságra képes ellenben pl. az angollal, ahol például az a kifejezés, hogy "Import File", kétértelmű; a szövegkörnyezet nélkül nem tudhatjuk, hogy ez egy felszólítás arra vonatkozóan, hogy importáljunk be egy fájlt, vagy pusztán a fájl típusát (itt célját) jelöli, miszerint az ott egy adatimportálás céljából adatokat tároló fájl, magyarul: import-fájl.
Ma a nyelvtudomány a nyelvet valamilyen véletlenszerűen alakuló kifejezési módnak látja, ezért létezik az ún. szokáskövető szabályalkotás is, amely a köznyelvi használat során spontán módon kialakuló és elterjedő (köznevesedő) kifejezésekben, írásmódokban, sajátos szóhasználatokban ismeri fel az új szabályszerűségeket, és fogalmazza meg azokat új nyelvtani szabályokként.
Ez azonban egy elmaradott megközelítés, mely még az informatika kora előtti időkben gyökeredzik. Az informatika ugyanis sokat segít a valóság megismerésében, mert az informatikusok – honnan máshonnan véve ötleteket? – a való élet alapján igyekeztek modellezni az informatikai folyamatokat, így az analitikus gondolkodásnak hála a valóság természetéről tettek felismeréseket, még ha ezzel nem mindegyikük volt is tisztában.
Nem is véletlenül merült fel az alapszintű programozás oktatásának bevonása az alaptantervbe; megtanít logikusan gondolkodni, és arra, hogy hogyan is működik az élet – nagyjából így szólt az indoklás.
Ugyanígy csak informatikai gondolkodással lehet felismerni azt, hogy:
A nyelv egy információkódoló mechanizmus, egy gépezet, melynek működése jellegzetes.
Egy olyan gépezet, amely a közlő elméjében kialakuló közléstartalmat nyelvi közléssé alakítja, ám ennek az átalakításnak elsődleges feltétele, hogy a fogadó egyén elméjében lehetőleg az eredeti közléstartalom épüljön fel újra. És mivel a működése jellegzetes, azon változtatva hibás működést okozhatunk benne.
Ennek megfelelően is kell közelítenünk hozzá. Mert – mint ahogy e blog mottója is megjegyzi – a gépeket mérnökök tervezik. Azok a gépek, amelyeket laikusok elképzelései alapján készülnek, rossz minőségűek lesznek. Ez azt jelenti, hogy a nyelvtudománynak nem úgy kell kezelnie a nyelv fejlődését, mint valamilyen rajta kívülálló anomáliát, hanem úgy, mint egy a személyek közti kommunikációt biztosító közlésátalakító gépezetet, amelynek működése fejleszthető, és fejleszteni is szükséges.
Miért kell mérnöki szemmel alakítanunk a nyelvet?
Két okból:
- Mert a laikusok által alakított nyelv hibásan fog működni, akárcsak egy autómotor, amelyet nem autótervező mérnökök terveztek.
- Mert a nyelvet az agy működteti, a működtetéséhez tehát agyi kapacitás szükséges. Mint minden intellektuális tevékenység az életben, a nyelvhasználat is fejleszti az agyat. A kifinomultabb nyelv kifinomultabb gondolkodásmódot, mert kifinomultabb agyi neurális mátrixot fejleszt ki, mert hiszen ezt igényli.
Ne a gondolkodásmód alakítsa a nyelvet, mert a gondolkodásmód fejlődése nem a nyelvtől függ, hanem az edukációtól, a neveléstől és a társadalmi körülményektől, így a folyamat visszás lehet, jó példa erre az évszázadokkal ezelőtti angol nyelv visszafejlődése, melynek során a tegezés eltűnt és a magázás vette át a helyét, valamint számos rag helyett pusztán egy -s jelez viszonyváltozást. Egyszerűen butult a nyelv, mert az általános szellemi színvonalra lett hagyva az alakítása.
Ugyanez a tendencia kicsiben már megfigyelhető a magyar nyelvben is, még a szabályalkotók részéről is. Mert a magyar nyelvtudományi szabályalkotás láthatóan nem mérnöki szemmel, hanem szokáskövetően közelít a magyar nyelvhez, ezért olykor következetlenségek és hibás szabályok alakulnak ki, máskor pedig nem ismernek fel egy-egy kézenfekvő új kifejezési módot, kifejezést, fogalmat, szóösszetételt, miközben annak már látszik a szokásostól eltérő új jelentéstartalma és kifejezési funkciója. Az előbbiekről a Vadhajtások menüpontban olvashatsz, az utóbbiakról pedig a Progresszióban.